Már 2012. február 7-ét írjuk, Bálint közeleg az első születés napjához.
A nap nagy részét a rámolás tölti ki. Pakol és pakol a Kincsem, a polcokról lefelé. Eddig nagyon ügyesen mindent visszarámolt, ez azonban gyorsan elmúlt nála. Most már csak rendetlenséget csinál. Dobál, amit csak elér. Ha puffan a földön valami, azon jókat kacarászik.
A heti tápszeradagja már ugye 300 ml, mert nem tudok ennél nagyobb cumisüveget szerezni. Azonban éjjel most már nem 2x, hanem van, hogy 3x is ébred az éhség miatt. Ilyenkor kellően elrontva, evés után átkéretszkedik hozzám, így én nem alszom ő viszont gyorsan visszaalszik.
Sajnos ez nem a legjobb módszer, hisz igaz, hogy anya mellett a legjobb, de nehéz lesz visszaszoktatni a saját ágyába. Persze lehetne, de éjjel olyan fáradt vagyok, hogy inkább nem „zavar”, ha épp a fejemen alszik a Drágám. Még akkor sem, ha tudom később lesz nehéz dolgom.
A héten eszünk:
- Almás gabona – tízórai
- Túrógombóc – ebéd, saját főzés
- Almás pulyka – ebéd (ebből már egy üveg)
- Szendvics – ezt tőlem kapja, pár falatot, de nagyon ízlik
- Mandarin – még pucolva, csak a gyümölcsrészt
- Kakaós tekercs – reggeli + tápszer, a csiga belseje
- Paradicsomos krumpli csirkével – ebédre, saját főzés
- Túrós barack – uzsonna
- Chilis-bab – ebből kóstol, mert akar az enyémből, de ízlik neki, pedig csípős (este meg lesz a böjtje, mert jönnek a pukik, ettől nehezen alszik el)
- Almás csirke – ebéd
- Lekváros gofri – reggeli
- Vadas
- Barackos maracuja
A héten úszáson már nagyon bátor Bálint. A mi csoportunk előtt egy kis óvodás csoport jár szintén babaúszásra. Az öltözőben körülállják Bálintot. Simogatják a kis pucér hasát. Bálint büszkén vigyorog, nagyon élvezi, hogy körülrajongják.
huple – erről van szó
Ma egy új játékot kaptak egy bizonyos huple – t. Ez egy kagyló szerű játék, amibe beülnek a picik, nem merül el velük, még, ha víz van benne, akkor sem. Ezzel a mozgáskoordinációt is segítik, fejlesztik.
Először egy kis fiúval ültetik be ebbe a játékba a fiam. Bence, a másik legény pár hónappal fiatalabb, mint Bálint. Azonban a férfiúi büszkeség már látszik rajtuk most is. Egymással szemben ülnek és úgy méregetik egymást, mint két kiskakas a baromfiudvarban. Csak a szemük jár. Mi anyukák jót mulatunk rajtuk.
A második körben Bálint két kislánnyal kerül a huple-ba. Fiam a kezeit a huple szélére kiteszi – mint egy jó machó – hátradől, úgy néz a két lányra vele szemben. A lányok pedig simogatják Bálint hasát. Az én fiam csak némán „tűri” a dolgot, néha rám néz, én alig bírom nevetés nélkül ki a szituációt.
Az úszás végén nagyon kellett sietni, mert hideg volt az öltözőben… Bálint is ordított és vacogott a kis foga. Remélem, hogy nem fázott meg.
A legújabb szórakozás otthon, hogy a babakocsit tologatja. Majd a szobájában levő ruhás fiókjait pakolja ki, és teszi bele a babakocsiba. Én győzöm rámolni utána. Nagy mosollyal nyugtázza, ha kezdheti elölről. Ha valami a rámolás közben elgurul – pl. a szekrény alá – akkor már lehasal és néz utána. Tudja, hol kell keresni. Persze kivenni még anya veszi ki…
A héten én egy tanfolyamba kezdek, ami péntek este és szombat délelőtt tanórákat jelent. Bálintnak már beszéltem erről, hogy el fogok menni péntek este és nem kell megvárni, majd adok puszit, ha hazaértem.
Persze péntek este fél 10 felé mire hazaértem Bálint még vigyorogva fogadott a tv- előtt. Anyu vigyázott rá. Persze, amint fiam meglátott, rohant volna hozzám, de még nem tud az ágyról lemászni egyedül, így egy nagy esés volt a vége. Bálint ordított, én ölbe kaptam, puszilgattam. Egy perc és aludt is az ölemben. Így sikerült le is fektetni.
Másnap – szombat – délelőtt azonban nem szóltam Bálintnak, hogy elmegyek. Illetve nem mondtam, hogy délután jövök csak. Ezt zokon is vette. Mikor megjöttem az órákról, fiam rám se nézett. Ha szóltam hozzá, elfordult, ha odamentem hozzá elment tőlem. Nem engedte, hogy puszit adjak. Rettentő szomorú voltam. Mondtam, nem érdekel, hogy befizettem a tanfolyam árát, többet nem megyek. Semmi nem ér annyit, hogy a fiam megharagudjon.
Anyukám mondta, hogy ne csináljam, Bálint is meg fogja ezt szokni. Beszélgessek vele.
Délután ketten játszottam Bálinttal, elmondtam, hol voltam, miért járok és meddig tart ez a dolog. Mire megbeszéltem, Bálint újra adott puszit és azóta sincs baj ezzel, hogy én elmegyek. Ha hazaérek, fut elém, mutatja mit csinált, mikor elmegyek kikísér és integet – van, hogy puszit is ad, de arról mostanában leszokott.
A hét végére én belázasodom. Így elég ügyetlenné válok – ügyetlenebbé, mint valójában vagyok – és eltörök egy tányért a konyhában. Bálint néz a szobából. Látom, hogy indulna oda, de meggondolja magát. Szép csöndben végig nézi, ahogy felporszívózok és kidobom a cserepeket.
The post Pakolás ezerrel… (10. hónap) appeared first on Kisbabanapló.